John könyvét úgy emlékszem, Facebookon láttam meg. Már nagyon szerettem volna egy bűnügyi regényt olvasni, így miután megtetszett a leírása, elméláztam azon, hogy tán érdemes megpróbálkozni vele.
Akkor döntöttem el ténylegesen, hogy megveszem a könyvet, mikor megláttam, hogy az író dedikálja a könyvét. Nézzetek kislánynak, de nekem nagy élmény volt ez, A gonosz új arca előtt nem volt egyetlen dedikált könyvem sem még. : D
Szinte azonnal megrendeltem eztán ezt a... ezt a... nézzük csak a fülszöveget!
"A holtak visszatérhetnek az élők világába?
John Marllow, a Véres Casanova néven ismert pszichopata, brutális kegyetlenséggel erőszakol meg és mészárol le nyolc nőt. A sorozatgyilkos végül az FBI elől menekülve egy elhagyatott házban öngyilkosságot követ el. Csakhogy a vérfürdő közel húsz év múlva újra kezdetét veszi, mindössze azzal a különbséggel, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett szexuális indíttatású gyilkosságok áldozatait immáron az Interneten keresztül hálózza be a gonosz ragadozó.
Joseph Church, a feltörekvő író régi álma válik valóra, amikor megjelenő új regénye végre nagy sikert arat, azonban ezzel egy időben a felhőtlenül boldognak látszó házassága kártyavárként omlik össze.
Eddiet, a rémálmokkal küzdő kamaszfiút megtalálja az első szerelem. Felhőtlen, boldog szárnyalását viszont egy a túlvilágról érkező gonosz szellem árnyékolja be, aki egyre jobban az irányítása alá vonja a fiút.
Gemsi, a fiatal és agilis nyomozónő hosszú éveket töltött az FBI fedett ügynökeként a maffiába beépülve. Mégis a legveszélyesebb küldetése most vár rá, amikor az Interneten ismerkedő sorozatgyilkosnak akar csapdát állítani. Csapatával úgy vélik, egy másolós gyilkos nyomában vannak, azt nem is sejtik, hogy a gonosz lelkek is visszatérhetnek az élők világába.
John Cure új könyve az élethű szereplőivel, hátborzongató hangulatával és lebilincselő történetvezetésével ismét a misztikus pszichothrillerek legjobbjai közé tartozik."
Hát igen. Érdekesnek hangzik, igaz? Nagyon vártam, hogy megkapjam. Mint fent látható, John 17-én írta alá a könyvét, én pedig 18-án kaptam meg. A munkahelyemre rendelek mindent. Egy kis TDM irodában dolgozom, jelenleg öten vagyunk, szóval elég nehéz magányosan örülnöm valaminek... Ezt a szép könyvet pedig egész nap magam mellett tartottam eztán.
Az író - John álnéven egy nagyon kedves magyar illetó. Írt nekünk egy e-mailt, hogy nyugodtan írjuk meg a véleményünket Neki a regény elolvasása után. Péntek este fejeztem be, és szombaton megírtam Neki a levelem.
Íme:
"Kedves John!
Nyers leszek.
Ez a könyv egy nagy pofátlanság.
Pofátlanul belemászik az ember lelkébe, pofátlanul olvastatja magát, nem hagyja nyugodni az áldozatát. Pofátlanul ült ott mindig mellettem a kisszekrényen, és figyelt, én pedig néhány pislogás után megadóan vettem el a helyéről, és olvastam egészen lefekvésig… vagy még tovább.Pofátlanul jól meg van írva, ezt őszintén el kell ismerni.
Nem volt egyetlen perce sem, hogy untam volna, rég éreztem már ezt így egy könyvnél. A karakterek egytől-egyig mind nagyon jók, hihetetlen érzékkel vannak megírva, a szóhasználat, a beszédstílus. Marllow mocskossága, ellenben Gemsi határozott visszafogottságával… zseniális. És ami még szintén nagyon fontos, hogy nem volt egyetlen felesleges szereplő sem. Nem maradt senki a levegőben lógva, vagy csak úgy odabiggyesztve az egyik jelenetnél, aztán el is felejtve. Nincs sok karakter benne, de nem is kell.
Egy hibám volt csak nekem – igen, nekem, nem a könyvnek – hogy hamar rájöttem a csattanóra. Már az első részletezett rémálomnál rájöttem a csavarra, de ez az én hibám, mert túl sok olyan történettel találkoztam már, amiben hasonló téma volt feldolgozva. Különben is nehéz lenne olyan dologgal előállni, amit nem facsartak volna már ki előtte ezren, szóval én ezért egyáltalán nem hibáztatom a könyvet
Egy „hibája” viszont volt a könyvnek – megijedtem. Én is nagyon szeretek neten ismerkedni, jó, lehet, hogy pasizni még nem próbáltam, de ezek után tuti nem fogok. A vicc az egészben, hogy a legjobb barátaimnak a nagy részét neten ismertem meg – és itt 8, 9 éves barátságokról van szó! Sírig tartókról… Pont miattuk van, hogy ha bárkit meghallok, hogy szidja az internetet, én erélyesen közbeszólok, hogy „Már bocsánat…”
Ez a könyv egy jó példa a nőknek arról, hogy marhára nem kéne rögtön kettesben maradni egy neten megismert illetővel, mert simán lehet egy szociopata sorozatgyilkos, aki szépen beleállítja a nyakunkba a dugóhúzót az első puszinál.
Mindenkinek el kéne olvasnia! De esküszöm! Nem is olyan hosszú, én 6 nap alatt végeztem vele. Mindamellett, hogy egy remekül összeszedett történet, sikamlós, a fejezetek csak úgy csusszantak át egymásba és izgalmasan váltakoznak, nem éreztem egyszer sem, hogy megakadna. Na meg nem utolsó sorban mondható már-már oktatókönyvnek is…
És nem, nem utáltam Marllow-ot. Nagyon sajnáltam, egészen elborzasztott az a rész, ahol a korai évei le voltak írva. Szörnyű… nem mondom, hogy nem volt ellenszenves, de nem hinném, hogy rossz ember lett volna, ha nem az történik Vele, ami. Egy beteg emberré tették, nem gonosszá…
Hogy ki volt a legkevésbé szimpatikus? Tom. Ő egy roppant gyenge jellem volt, hogy egy ilyen csalódás után ennyire lecsúszott, semmi tartás nem volt benne. Nem volt a világ vége, és Ő mégis hagyta, hogy lerántsa a mélybe…
Köszönöm ezt az élményt! Mindenkinek ajánlani fogom a könyvet, és az is biztos, hogy mostantól az összes könyvedet meg fogom venni.
Neked írnod kell!"
Igen, igen... nehéz titkolnom, hogy teljesen hatalmába kerített a könyv.
Volna mé valami, ami mellett nem tudok elsiklani, és soha nem is fogok szakmámból kifolyólag: a borító.
Bevallom, néha hajlamos vagyok egy könyvet azért megvenni, mert nagyon tetszik a borítója. Ejnye hát, ez a grafikus vér.......
Nagyon hangulatos a borítója, tökéletesen passzol a regényhez. Szinte látom, ahogy John Marllow kapaszkodik az ablakba, és azt nézi, hogy a Pokol kutyái mikor érnek el hozzá... hátborzongató...
Hideg szívvel ajánlom mindenkinek!
És végül, hány virág nyílt ki a Könyvmezőben ennek a műnek a hatására?
5/6!
Igen, ötből hat virág. Nagyon szép kezdés, köszönöm!
